Még a Hazatartók Egyesülete előtt megszületett a Szülők Szervezete. Nem csupán mint gondolat, hanem annál sokkal több: egy kidolgozott, küldetésnyilatkozattal rendelkező szervezet képe, amely arra hivatott, hogy a gyermekek érdekében valódi szerepet vállaljon az oktatással összefüggő döntésekben.

Akkoriban még úgy láttuk, hogy Magyarországon a családokat érő külső hatások jelentős részével szemben az állam biztosítja a védelmet. Az oktatás területén azonban már érezhető volt, hogy a felszín alatt olyan folyamatok indultak el, amelyekkel előbb-utóbb szembe kell néznünk.

Ezért született meg a Szülők Szervezetének terve.

Később ez a program beépült a Hazatartók Egyesületének küldetésébe. A hazatérés támogatása, a diaszpórában szerzett tapasztalatok hazahozatala és a közösségépítés került előtérbe. Bíztunk benne, hogy lesz még idő. Hogy elegendő lesz figyelmeztetni, bemutatni a nemzetközi példákat, megmutatni a külföldön már lezajlott folyamatokat, és közösen levonni belőlük a tanulságokat.

Azt reméltük, hogy a gyökerek még elég erősek.

De április 12-én azzal kellett szembesülnünk, hogy amiben bíztunk azt módszeresen rombolták le, és vissza kell térnünk az alapokhoz. Április 12-én éjszaka született meg a fejemben az ötlet, hogy a szülők szervezete akkorra nem csupán a legfontosabb, hanem annak már kiterjesztett, a teljes család, a nemzet védelmét szolgáló szervezetté kell alakulnia, mert már senki sem fogja megtenni helyettünk, hogy kiálljon ezekért az értékekért. Nekünk, magunknak kell ezt megtenni. Azonban a nemzetet nem lehet megvédeni anélkül, ha nem ásunk le mélyre, egészen oda, ahol a rombolás, a pusztítás megkezdődött: a gyökerekig, a legősibb, legmélyebb kötelékekig.

És igen, azon az éjszakán ott feküdt a tenyeremben egy apró mag. Egy aprócska mag, amiben benne minden nagysága, ereje, ígérete annak, amivé válhat. Nem valódi mag, hanem egy gondolat, hogy az egész nemzetet kell megvédenünk, nemcsak a gyermekeket. Egy gondolat, amiből közösség, egy országos hálózat, mint egy élő fa.

Mi a Mag népe vagyunk. Hatalmas viharokat, pusztítást, áskálódást éltünk már túl. Mert a mag mindig megmaradt. Nem számítanak a számok, nem számít semmi más, csak az, hogy meg tudjuk-e őrizni ezt a magot, mert ez mindig képes kihajtani.

Sokunk hosszú éveket élt más kertekben. Láttuk azokat virágozni, de láttuk, hogy mi van a felszín alatt. Kívülről szépek voltak. Színesek, rendezettek, csábítóak.

De közelről már látszott, hogy gyökereik nem táplálnak életet. Lassan elszívták mindazt, ami körülöttük még növekedni szeretett volna, mint a gyomok. Csak illatuk volt, ami elkábított, de a növény nem táplált. Árnyékuk alatt egyre kevesebb élet maradt. Mi ott éltünk ezekben a kertekben. Ezt láttuk, és a magunk bőrén tapasztaltuk meg, hogy milyenek. Azt lélegeztük, velük együtt éltünk. És most hazajöttünk, hogy megmutassuk nektek. Ezek elpusztított kertek, ezek letarolt, felásott földek… sírhalmok.

Ezért jöttünk haza.

Mert itthon még volt remény. És szerettük volna nektek elmondani mindazt, amire figyelnetek kell. Nem azért, hogy félelmet keltsünk, hanem, hogy időben szóljunk, mert láttuk, mi történik, amikor a gyökerek meggyengülnek, amikor olyan folyamatok indulnak el, amelyek látszólag veszélytelenek, de alulról, rejtetten kezdik el a rombolást. Éppen ezért nem a vihar ellen akarunk harcolni, hanem a gyökereket akarjuk megerősíteni. Mostanra ezek a gyomok bemásztak a kerítéseink alatt, és fojtogatják azt, ami még itt növekedne. Nem egyik napról a másikra. Lassan, szinte észrevétlenül történt mindez, a rombolást viszont már látjuk.

Április 12-én éjszaka körbenézve azt láttam, hogy leszakítva körülöttem minden, de csak arra az apró magra figyeltem a lelkemben, és elhatároztam: kertész leszek.

Nem azért, mert egyetlen ember képes megmenteni egy erdőt, hanem mert minden erdő egyetlen maggal kezdődött.

Nem csupán a gyermekeket, a családot, a nemzetet, hanem azokat a természetes kötelékeket, amelyek emberré tesznek bennünket.

Mert hisszük, hogy vannak kapcsolatok, amelyeket nem mi találtunk ki. Nem is törvények, politikai rendszerek vagy ideológiák hozták létre, hanem az élet rendje.

Ezek a kötelékek tartották meg közösségeinket évezredeken át, és amelyeket ma egyre több irányból érnek támadások, mert ezeket a közösségeket csakis így tudják lerombolni.

A legfontosabb feladatunk tehát ezen kötelékek védelme, mert van, amit nem engedhetünk elszakítani:

a szülő és gyermeke között;
a testvérek között;
a férj és feleség között;
a nagyszülők és unokák között;
a család és a nemzet között;
az élők és elődeik között;
az ember és szülőföldje között;
az ember és anyanyelve között;
az ember és kultúrája között;
az ember és közössége között;
valamint az ember és az élet között, annak minden szakaszában, a fogantatástól a természetes halálig.

Ezek együtt alkotják azt az élő hálózatot, amely megtart bennünket. Ha ezek erősek, akkor a család erős, ha pedig a családok erősek, akkor a nemzet is az.

Ha azonban ezek a kötelékek, gyökerek sorra elszakadnak, előbb-utóbb a legerősebbnek tűnő törzs is kiszárad.

Ezért neveztük el ezt a küldetést Elszakíthatatlannak.

Hisszük, hogy vannak kötelékek, amelyeket nem szabad elszakítani Egyetlen fa sem attól erős, hogy vastag a törzse. Attól marad életben, hogy gyökerei egészségesek, ágai összekapcsolódnak, levelei táplálják egymást, és körülötte egész élővilág működik együtt. A nemzet is egy ilyen élő rendszer. De mi történik akkor, amikor valaki nem egy fa leveleit, hanem a gyökereit támadja meg? Nem egyik napról a másikra pusztul el. Először csak kevesebb gyümölcsöt terem, aztán ritkul a lombja, majd egyszer csak mindenki azt kérdezi: „Mi történt ezzel a fával?”

Mi úgy látjuk, hogy ma pontosan ez történik a családdal, a nemzettel, a minket körülvevő, eddig sérthetetlennek hitt gyökereinkkel.

Nem egyetlen támadás éri, hanem többezer. Van, ami hatalmas, nyilvánvaló, és megosztó (ebben van a lényeg). Az orrunk alá dörgölik, először csak ünneplik, majd minket is köteleznek rá. És vannak az aprók. Olyanok, amelyeket külön-külön talán észre sem veszünk. Együtt azonban lassan feloldják mindazt, ami eddig természetes volt.

A gyermek egyre több időt tölt olyan képernyők előtt, amelyek jobban ismerik őt, mint sokszor a saját környezete. A közösségi média nem egyszerűen információt közvetít, hanem versenyez a figyelmünkért, az érzelmeinkért, a gondolkodásunkért, és befolyásolja azt.

• A hírek egyre ritkábban tájékoztatnak, inkább terelnek.

• A közbeszéd helyét mára átvette a gyalázkodás és az abszolút filmszínház. A parlamentből cirkusz lett.

• A közösségeink helyét lassan algoritmusok veszik át.

• A szomszéd helyett influenszereket ismerünk.

• A nagyszülők történetei helyett tizenöt másodperces videók manipulálják gyermekeinket.

• A beszélgetéseket felváltja a görgetés.

• A kíváncsiságot a kattintás.

• A közösséget a követőtábor.

• Az oktatást a politikai aktivizmus.

• Közben egyre gyakrabban azt tanítják nekünk, hogy azt keressük egymásban, amitől különbözünk.

Mi ennek éppen az ellenkezőjében hiszünk.

Minden ember más, ez természetes. A kérdés nem az, miben különbözünk, hanem az, mivel tudjuk gazdagítani egymást. Egy közösség akkor erős, ha minden tagja megtalálja benne a helyét. Nem azért kap elismerést, mert valamiben eltér a többiektől, hanem azért, mert valamiben nélkülözhetetlenné válik számukra. Lehet kiváló matematikából, nagyszerű zenész, figyelmes barát, kitartó sportoló, remek szervező, csendes ember, aki mindig tud segíteni.

A közösség feladata nem az, hogy a különbségeinkből identitást építsen, hanem hogy segítsen mindannyiunknak megtalálni azt az ajándékot, amelyet mások javára fordíthatunk. Mert ebből születik az önbecsülés és ebből születik az erős közösség is.

A közösséghez tartozás érzése "az az érzés, hogy a tagok számítanak egymásnak és a csoportnak". Azok az emberek, akik azt mondják, hogy erős a közösséghez tartozás érzése, általában azt is mondják, hogy egészségi és mentális állapotuk nagyon jó vagy kiváló.

Mint látható az egyén számára fontos, hogy a közösség része legyen, és ez hosszú évszázadokig a hazaszeretetben nyilvánult meg a legszembetűnőbben. Maga a „közösséghez való tartozás” továbbra is a szociális irányzat által elfogadott, alapvető emberi igénynek számít, de az ehhez tartozó patriotizmust elkezdte a modern pszichológia górcső alá venni, és megtámadni a jelenlegi globalizációs folyamatok elősegítése céljából (nevet is adtak neki „National Psichology néven).

Olyan pontjait keresték meg a hazaszeretet érzésének, amely a közösséghez való tartozást megkérdőjelezi. A vizsgálat során megállapítja az eddig is ismert tényt, hogy a közösség adott irányelvek, meghatározások okán válik egy csoport különböző tagjai számára elfogadhatóvá. A hazaszeretet témájában ezeket a közös pontokat degradálja, és kiemeli a csoport tagjainak a különbözőségét, és ezzel jut arra a következtetésre, hogy a hazaszeretet maga egy erőszakosan az emberekre kényszerített, a mások számára a közösség általi kirekesztést eredményező fogalom. A szemünk előtt ment végbe a folyamat, amely a nemzeteket kisebbségi csoportokra tépte, amelyeket egymásnak ugrasztva a nemzetiségi érzést a megvetendő fogalmak közé helyezte, miközben az irányadó társadalmi folyamatok a maguk által létrehozott csoportokban nem vették figyelembe azokat a pontokat, amelyek miatt a patriotizmust elvetették.

Az ember nem változott, alapvető igénye maradt az „odatartozás”, de már nem a nemzethez, hanem a folyamatos ingerek (média, influencerek, agitátorok) által elé tolt, a közhangulat befolyása által létrehozott megosztó csoportokhoz. Mára a világ nemzetei megszűntek annak, amelyek voltak, azaz erős, összetartó állampolgárok közössége, helyette globális láncolatokhoz csatlakozó csoportok jelentek a nemzeteken belül (a kisebbségek, mint szexuális, vallási és újabb és újabb megosztottságot gerjesztő csoportosulások, amelyeket globálisan irányítanak a médián keresztül), és mindezt összehangolt támadással még a globálisan, akarattal gerjesztett, a nyugati társadalmak felé irányuló illegális migráció is erősíti.

Az eredmény a gyökértelen, boldogtalan ember, aki szemben állva találja magát még a saját családjával, környezetével is, állandó frusztráltság, meg nem értettség az, amit érez. A jelenlegi társadalmi folyamatok nem azt erősítik meg az egyénben, hogy a személyiségének mely része az, amely a nemzetközössége számára hasznos, hanem az élet minden pontján a másságára hívja fel a figyelmet. A nyugati társadalmakban a gyerekek már a közoktatáson belül is kiemelt figyelmet igénylő csoportokat találnak, amely az irányadó folyamat által van meghatározva. Nem azt látja a gyerek, hogy ő miként lehetne az iskola közösségének a hasznos tagja, hanem azt, hogy a nemi/szexuális identitás nem megszokott formái által kiemelt figyelmet, és előjogokat fog kapni. Természetes reakciója az „odatartozás” érzése miatt, hogy inkább annak vallja magát, csakhogy ő is megkapja a kiemelt figyelmet. Mára már nem a tudás, a szorgalom, az elkötelezettség az, ami a hierarchia lépcsőin feljebb viszi, hanem egyetlen, vagy a folyamatok által diktált néhány kiemelt másság helyettesíti mindezt. Ugyanezek a folyamatok elindultak a társadalmak minden szegmensében, még azok is összezavarodtak, frusztráltakká váltak, akik egyébként a saját hazájukban maradtak, de akik még a saját nemzeti közösségüket is elhagyták, még nagyobb pszichológiai nyomássá alakul.

A nemzeti öntudat olyan támadás alá vett pszichológiai fogalom, amelyet mára már minden eszközzel védenünk kell. Hogy értsük, mi is az, amiről beszélek: New York Times: „National Identity Is Made Up National identity is the myth that built the modern world. We explain its origins in a new video series from The Interpreter.” – 2018. február 28./ A nemzeti identitás kitalált dolog A nemzeti identitás az a mítosz, amely a modern világot felépítette. A The Interpreter új videósorozatában elmagyarázzuk az eredetét.³

A nemzeti öntudat erősítése nem csupán azt jelenti a fejemben, hogy a hazatérőket befogadják, és segítse az itthoni társadalom, hanem éppen azt is, hogy a kintlét alatt sokunkban olyan erős nemzeti öntudat alakult ki a minket körbevevő káosz láttán, hogy hazatéréskor szinte szétfeszíti az ember lelkét az öröm. Nos ez az érzés az, ami miatt mi szeretnénk felvenni a kesztyűt, és segíteni abban, hogy ez a bizonyos nemzeti öntudat legalább annyira szétfeszítse az itthoniak lelkét is, mint a miénket, mert mi elsőkézből tanultuk meg, hogy mennyire fontos.

Felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan tegyük. Abban sok csoport, sok ember, számos mostanában alakult mozgalom egyetért; valami olyan indult el itthon, amit meg kell állítanunk. De mégis hogyan?

Az Elszakíthatatlan nem egyetlen program, hanem egy élő közösségi hálózat.

Olyan emberek közössége, akik hisznek abban, hogy családjaink, közösségeink és nemzeti értékeink megőrzéséhez hiteles ismeretekre, személyes kapcsolatokra és egymás iránti felelősségre van szükség. De csak akkor változtathatunk bármin, ha előtte megértjük. Akkor tudjuk eldönteni, hogy egy általunk gondozott növénynek mire van szüksége, ha ismerjük a növényünk működését. Akkor tudunk jó döntéseket hozni, ha ismerjük az előttünk álló folyamatokat. Az egész életünk döntésekből áll. Amikor reggel elindulsz otthonról, tudod, hogy merre menj, hogy odajuss, ahová menned kell. A legbanálisabb kérdés jön: honnan tudod? Mert előtte megismerted. Ezt most tegyük át az életünket behálózó utakra: honnan tudod, hogy a döntéseddel melyik útra terelődsz? Manapság onnan, hogy valaki megmondja neked. Annyira megbízol benne, hogy vakon követed. Mi most felajánljuk azt, hogy csak egy pillanatra nézz egy képzeletbeli térképre, és tanulmányozd a választható utakat: biztosan jófelé indultál el? Nem mondunk neked semmit, hogy merre menj, csak eléd tárjuk a teljes térképet. Visszaültetve ezt a hasonlatot most képzeld el, hogy van egy apró növényed, és látod, hogy valami támadja. Megkérdezed azokat, akikben vakon megbízol, hogy mit tegyél vele, és követed amit javasolnak. Mi most eléd rakjuk a növényed működésének a magyarázatát, az azt ért hatások teljes leírását és tisztelünk téged annyira, hogy biztosak vagyunk abban, hogy azt a megoldást fogod választani, ami a működése és az őt ért hatások megértése után a növény javát szolgálja. De előbb ismerd meg mindezt! Nincs szükséged arra, hogy helyetted döntsenek. Arra van szükséged, hogy lásd a teljes képet. Mi is egy növényt őrzünk. Egy réges-régi, nagy múltú örökséget.

Ezért lett a közösség jelképe az Őrzők Fája.

A fa nem csupán egy grafika, hanem maga a közösség. Minden eleme valódi embereket és valódi kapcsolódásokat jelképez.

🍃 A levél azoknak a tagoknak a jelképe, akik közösségünk részévé váltak, figyelemmel kísérik munkánkat, támogatják céljainkat és jelenlétükkel erősítik a fát.

🌱 A rügy azt jelképezi, amikor valaki már nemcsak megismeri az összegyűjtött tudást, hanem tovább is adja azt. Beszél róla családjában, barátai között vagy saját közösségében.

🌸 A virág a közösség aktív építője. Olyan ember, aki kezdeményez, beszélgetéseket indít, embereket köt össze, és vállalja, hogy kiáll azokért az értékekért, amelyekben hisz.

🍎 A gyümölcs a leféltettebb kincseink, életünk gyümölcseinek a jelképe. Azt mutatja, hogy egy településen csatlakoztak a Szülők Szervezetéhez: olyan szülők együttműködése, akik figyelemmel kísérik a gyermekeket érintő kérdéseket, kiemelten a közoktatásban, kapcsolatot tartanak egymással, megosztják a hiteles információkat, és közösen képviselik gyermekeik érdekeit.

🌳 A gyökerek azok az emberek, akik tudásukkal táplálják az egész közösséget. Kutatók, jogászok, pedagógusok, pszichológusok, egészségügyi szakemberek, informatikusok, fordítók, grafikusok, szervezők és mindazok, akik sokszor a háttérben dolgoznak azért, hogy a fa élő maradjon.

Hiszen egyetlen fa sem marad fenn önmagában. Ahogyan az erdő fái is kapcsolatban az őket körbevevő természettel, úgy közösségünk is egymás tudásából, tapasztalataiból és segítségéből táplálkozik. Tudással építünk közösséget. Évek óta gyűjtjük és rendszerezzük azokat az ismereteket, amelyek segíthetik a többieket a tájékozódásban.

Nem véleményeket szeretnénk egymás mellé rakni, hanem eredeti forrásokat.

• Jogszabályokat.

• Tudományos kutatásokat.

• Nemzetközi tapasztalatokat.

• Kormányzati dokumentumokat.

• Bírósági döntéseket.

• Statisztikákat.

• Szakmai elemzéseket.

• Videókat.

• Első kézből származó külföldi tapasztalatokat.

Mindezt azért, hogy mindenki maga alkothasson megalapozott véleményt. Nem szeretnénk megmondani az embereknek, mit gondoljanak, hanem azt, hogy egyáltalán legyen mire gondolniuk. Mert minden felelősségteljes döntés alapja: a megértés. A folyamatok, tények, és ezeknek az egymásra gyakorolt hatásainak a megértése. A legfontosabb, és legelemibb kérdés feltevése: miért?

Mi az együttműködésben hiszünk. Nem szeretnénk minden feladatot egyetlen szervezet falai közé zárni. Hiszünk abban, hogy Magyarországon számos olyan közösség, egyesület, szakmai műhely és civil kezdeményezés működik, amelyek ugyanazokért az értékekért dolgoznak.

Velük nem versenyezni szeretnénk, hanem együttműködni.

Az Elszakíthatatlan ezért nyitott hálózatként épül. Összekötni szeretnénk mindazokat, akik tenni szeretnének a családokért, a gyermekekért, a közösségekért és nemzeti értékeink megőrzéséért.

A fa nem mögöttünk áll. Mi vagyunk a fa. 🌳❤️

Mert hisszük, hogy egyetlen fa is gyönyörű, de egy egész erdő már képes megváltoztatni a tájat.

Az Elszakíthatatlan nem embereket szervez programok köré. Az emberekből épít közösséget, a közösségekből pedig olyan hálózatot, amely képes megőrizni és továbbadni mindazt, amit értéknek tartunk.

Szülők a gyermekek jövőjéért

A cél

A szervezet célja egy olyan, szülőkből és támogatókból álló érdekvédelmi szövetség létrehozása, amely aktívan kíván részt venni a közoktatást érintő döntések alakításában.
Küldetésnyilatkozat
Ragaszkodunk egy kiváló, minőségorientált és a választás szabadságára épülő oktatási rendszer kialakításához, amely nem csupán elismeri, hanem tiszteletben is tartja a szülők elsődleges szerepét gyermekeik nevelésében.

Amiben hiszünk

A gyermek nevelésével kapcsolatos döntések joga elsősorban a szülőket vagy a törvényes gyámokat illeti meg.

Hangsúlyozzuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikkének 3. pontját, amely kimondja, hogy „a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában”.

Szokatlan jelenségnek vagyunk tanúi a magyar közoktatásban: gyermekeink jövőjéről olyan szervezetek és szereplők kívánnak dönteni – gyakran a szülők véleményének figyelmen kívül hagyásával –, amelyek mögött politikai vagy ideológiai érdekcsoportok is megjelennek.
Szülőként tisztában vagyunk a közoktatás kihívásaival, ezért gyermekeink képviselete érdekében személyesen is részt kívánunk venni az egyeztetéseken és tárgyalásokon. Tudomásul vesszük, hogy különböző szereplők és csoportok eltérő világnézeti vagy ideológiai szempontok alapján közelítenek az oktatás kérdéseihez, de meggyőződésünk, hogy a gyermekek érdeke minden más szempontot megelőz.
Rögzítjük, hogy nem csupán szülők, hanem szakemberek, dolgozók, adófizetők, valamint közösségeink aktív és megbecsült tagjai is vagyunk. Meggyőződésünk, hogy rendelkezünk a gyermekeink érdekeinek képviseletéhez szükséges tapasztalattal és felelősségtudattal.

A félretájékoztatással terhelt közbeszéd olyan nehézségeket teremt, amelyek ellehetetlenítik a felmerülő kérdések nyugodt és alapos megvitatását, valamint a félreértések tisztázását, ezáltal akadályozva a valódi megoldások megtalálását.

Az iskolaválasztás kiemelt lehetőséget biztosít a tanulók számára arra, hogy megfelelő életkorban, szüleik támogatásával, saját képességeik, értékeik és jövőbeli céljaik figyelembevételével hozzanak felelős döntéseket.

A szülők az oktatás minőségének egyik legfontosabb mozgatórugói. Mivel természetes és állandó kötelék fűzi őket gyermekeikhez, kiemelt érdekük fűződik az oktatás magas színvonalához. A szülők bevonása és a választási lehetőségek biztosítása nem akadályozza, hanem erősíti az oktatás minőségét.

A legtöbb szülő alapos mérlegelés után dönt gyermeke oktatásáról, figyelembe véve az elérhető lehetőségek előnyeit és hátrányait.
A szülők ismerik legjobban saját gyermekeiket, ezért elsősorban ők képesek megítélni, mi szolgálja gyermekük érdekét. A pedagógusok szakmai tanácsait tisztelettel fogadják, és nyitottak a konstruktív együttműködésre.

Ugyanakkor fenntartásokkal viszonyulnak azokhoz a politikai vagy ideológiai törekvésekhez, amelyek az oktatást világnézeti befolyásolás eszközévé kívánják tenni.
A standardizált mérések fontos eszközt jelenthetnek a szülők számára, hogy képet kapjanak gyermekeik fejlődéséről. Emellett hasznos visszajelzést adhatnak az iskoláknak és az oktatásirányításnak is az oktatás minőségének javítása érdekében.

 Célkitűzések

    • Elutasítjuk, hogy az oktatáshoz kapcsolódó rendezvényeken, foglalkozásokon vagy iskolai eseményeken olyan civil vagy politikai csoportok jelenjenek meg szülői engedély nélkül, amelyek egyértelmű ideológiai befolyásolásra törekednek.

  • Elutasítunk minden olyan törekvést, amely az iskolai közösségeken belül privilegizált csoportok kialakítására irányul. Meggyőződésünk, hogy minden gyermek problémája és nehézsége egyformán fontos, ezért minden tanuló azonos figyelmet, támogatást és védelmet érdemel. Ennek biztosítása elsősorban a pedagógusok, a szülők, valamint a megfelelő szakmai képzésben részesült, akkreditált szakemberek közös feladata.

  • Az osztályteremnek a tanulás, a tisztelet és a nyitott gondolkodás helyszínének kell lennie, nem pedig politikai vagy ideológiai küzdelmek színterének. A pedagógusok kiemelkedő szerepet játszanak a következő generáció nevelésében, ezért a diákoknak joguk van elfogulatlan és külső nyomástól mentes oktatáshoz. 

  • Gyermekeink azért járnak iskolába, hogy matematikát, történelmet, természettudományokat, olvasást és életvezetési készségeket tanuljanak, nem pedig azért, hogy tanáraik személyes politikai meggyőződései befolyásolják őket. Minden szülőnek joga van ahhoz a biztonsághoz, hogy gyermeke osztálytermében a tudás, a kritikus gondolkodás és a jövőre való felkészítés áll a középpontban, nem pedig az ideológiai befolyásolás.

Az oktatói kiválóság minden esetben a kíváncsiság, a tisztesség és az igazság keresésének ösztönzéséből fakad.
Őrizzük meg az osztálytermek biztonságát és semlegességét, hogy a pedagógusok a jövőben is az oktatásra és a gyermekek fejlődésére összpontosíthassanak, ne pedig a megosztottság erősítésére.