KITŰZÖTT CÉLJAINK
A hazatérés összetett folyamat, ezért a segítségünk is több területre terjed ki. Az alábbi négy fő területen számíthatsz ránk:
1. KARRIER ÉS MEGÉLHETÉS – HOGY TAPASZTALATOD ITTHON IS ÉRTÉK LEGYEN
Alkalmazottként:
- A különbségek felismerése abban, hogy valaki az uniós országokból vagy harmadik országból tér vissza.
- Diplomák, képesítések honosítása ahhoz, hogy a munkavállaló valós értékei alapján tudjon a munkaerőpiac hasznos tagjává válni.
- Az „aging” probléma felismerése, azaz egy, az itthoniakat is érintő probléma, hogy az a korosztály, amelyik 50 éves kor feletti, negatív elbírálás alá kerül a munkaerőpiacon.
Vállalkozóként:
- A különbségek felismerése abban, hogy valaki az uniós országokból vagy harmadik országból tér vissza. A költözés költsége, és a letelepedést érintő költségek sokkal magasabbak az unión kívüli, azaz a tengeren túli országokból hazatértek esetében, ráadásul szinte lehetetlenség, hogy a családfenntartó ideig-óráig visszajárjon dolgozni biztosítandó a család megélhetését.
- A jó szakmával és tapasztalattal rendelkezők esetében sem elég ennek a kettőnek a megléte, hiszen kell a hitelképesség, amit még nehezít az is, hogy a 2014 előtt keletkezett tartozások nem kerültek elévülés alá, és eleve ennek a lerendezése is súlyos százezrekben vagy akár milliókban mérhető terhet ró a családra úgy, hogy még bevételük sincs. A munkanélküliek számára van egy lehetőség, amely azt írja elő, hogy pontosan meghatározott időszakban, azaz a kiírás pillanatában a pályázó munkanélküliként legyen regisztrálva meghatározott ideig, ami egy frissen hazatért esetében sok esetben elvágja a lehetőséget, hiszen bármit elvállal, csak legyen pénz
az asztalon, de sokszor olyan körülményekbe megy bele, amiben kiszolgáltatott, vagy
folyamatosan a próbaidő idejére kell valahol 1-1 segítő kéz, amikor a projekt befejeződik, a munkaadó felmondhat egyik pillanatról a másikra. Így szakmai tudás, tapasztalat megy kárba, és sokszor teljes családok próbálnak kievickélni az állapotból nulla sikerrel.
Vállaljuk, hogy mindezek elérése érdekében képviseljük a hazatérőket a nagy munkaerőkölcsönző, munkaközvetítő cégeknél és a kormánynál, majd a nagyobb cégekkel összedolgozva megoldást keresünk a kihívásra.
Közoktatásba:
- A gyerekek hazatérése rendkívül fontos a magyar társadalomnak, hiszen a legégetőbb probléma a nemzet fennmaradásában a termékenységi ráta, a jövő generációjának a megléte. A gyerekek integrációjának a kérdése komplex, függ a gyerek életkorától, és attól, hogy honnan érkezik, milyen szociális, társadalmi struktúra vette körül. A kicsik könnyebben akklimatizálódnak, rugalmasabban alkalmazkodnak a változásokhoz, még tanulják a társadalmi környezetet, mindez természetesen nem jelenti, hogy ne kellene odafigyelni a beilleszkedésük idején a gördülékenyebb és könnyebb folyamatra.
- Azonban minél idősebb a gyerek, annál nehezebben szakítható ki a megszokott baráti körből, annál nehezebben alkalmazkodik az új környezethez. Ráadásul a kamaszkor kezdetétől mindezt nehezíti a biológiai sajátosságaik okozta félszegség, befelé fordulás, vagy bármi, ami az adott kamaszra jellemző élettani megjelenése az igen érzékeny életkornak.
- Az, hogy honnan érkezik a gyerek, szintén erősen befolyásolja, hogyan, és mennyi idő alatt tud beilleszkedni. Jellemzően az unió országain belül született gyerekek időnként hazajártak, találkoztak a családdal, használták a magyar nyelvet, mint élő, lüktető nyelvet. Szólt körülöttük a médiában, a családtagok beszélgetésében, az egymás közötti kommunikációban. Az európai társadalmakban a különbségek ellenére is van egy erősen jellemző „európaiság” magában az életstílusban, a társadalmak berendezkedésében, míg ugyanezek nem mondhatóak el a tengerentúlról érkezettek esetében.
- Az amerikai, kanadai, ausztráliai, Új-zélandi társadalmak, közösségek nem európaiak még akkor sem, ha európai társadalmakon alapult a kialakulásuk. Más a kommunikáció mind hangulatban, mind nyelvben, mások az alapvető társadalmi szokások. A kint született gyerekek jelentős része sohasem járt Magyarországon, nem tapasztalt élő, lüktető magyar nyelvi környezetet. Ebből az általuk ismert szocializációs közegből kell kiemelnünk, és beraknunk az itthoni közösségbe, miközben az elvárások feléjük ugyanazok, mint a Magyarországon nevelkedett társaiké.
Vállaljuk egy online oktatási/felzárkózási felület létrehozását, amelyen a NAT (Nemzeti Alaptanterv) szerinti követelmények teljesítésében szeretnénk segíteni a hazatérő gyerekeknek. Ehhez toborzunk lelkes önkénteseket, akik a három ismert világnyelven (német, angol, francia) leadják a tananyagot, keresünk videóanyagokat, kiegészítő tartalmakat az erősebb, stabilabb megértéshez, egy tanárt, aki a magyar nyelvet tanítaná. A tankönyveket lefordítjuk, hogy legalább a tartalmukat jobban megérthesse a gyerek, mert utána a már meglevő magyar nyelvi tudásával képes elmondani. Nagy segítség lenne, ha a kormány is partnerként állna mellénk.
2. A CSALÁD TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSE
Való és igaz, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt két fiatal, vagy egy fiatal, vagy egy család elindult itthonról egy idegen országba, ott is megállták a helyüket, ott is elkezdték az életüket, tehát felvetődhet a kérdés, ha hazaérkeznek, akkor miért is kellene a segítség, hiszen beszélik a nyelvet, ha ott megoldották, akkor itt miért nem? Jogos a kérdés, én is most hallottam, és a megfelelő válasz a beszélgetés során nem jutott az eszembe még úgy sem, hogy a legkézenfekvőbb:
Mert ott „newcomers” -ként, azaz újonnan érkezőként fogadtak minket, azaz eleve megkaptuk az időt és lehetőséget a beilleszkedésre, aminek nem feltétlenül a nyelvi nehézség minden esetben az indoka, hanem a már fentebb felsorolt tények ismertek voltak a befogadó országok által. Itthon csak a nyelvet ismerjük, de ettől még ugyanolyan „newcomers”-ek vagyunk, mint pl. a Kanadába települt angol, akiről csak mert ismeri a nyelvet nem feltételezik, hogy nem kell a letelepedés nehézségeivel szembenéznie.
Mindemellett még küzdünk a társadalom értetlenségével is amiatt, hogy egyáltalán minek jöttünk vissza, magyarázkodnunk kell, majd végighallgatni Magyarország gyalázását, azaz nincs egy közeg, ahol értő fülekre találna a friss élmények, benyomások összessége.
Vállaljuk egy olyan közösségi tér létrehozását, ahol a hazatérők értő közegre találnak, közösségépítő találkozások szervezését tervezzük, és csatornaként szeretnénk jelen lenni, amely összeköti mind őket, mind az itthon élőket, mind a döntéshozókat.
3. OTTHONTEREMTÉS
Fel kell ismerni a különbségeket aközött, hogy valaki uniós országból vagy unión kívüli országból tér vissza.
Az uniós országokból hazatérők sok esetben a kint lét alatt elkezdtek itthon otthont teremteni. Megkönnyíti a hazatérésre való felkészülést, hogy a távolság sokkal kisebb, és rendszeresen tudják ápolni a családi kapcsolatokat. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ez bizonyos, hanem sokuknak volt ilyen lehetősége, a hazai bankok az uniós országban végzett munkát elfogadták jövedelemigazolásnak, és hazaérkezésükkor is alapjaiban más elbírálás alá esnek.
Ezzel szemben az óceánon túlról érkezők számára egy-egy hazaruccanás akkora költségekkel jár, hogy egyre kevesebben, egyre ritkábban engedhetik meg maguknak. A családdal a kapcsolattartás az eltelt évek alatt egyre ritkábbá válhat, főleg, ha időközben olyan családtagok haltak meg, akikkel nagyon szoros volt a kapcsolat. Eljuthatnak odáig, hogy az itthoniak már nem is gondolnak a kintiekre, a hazatérők teljesen egyedül vannak a megérkezéskor. Ezt nehezítendő olyan akadályokkal találják szemben magukat, amelyeket sok esetben teljességgel lehetetlen leküzdeni. Nem lehet betegbiztosításuk, csak a megérkezés után egy évvel. Semmibe nem számít bele a kinti munkájuk, sőt még munkakeresésnél is csak legyintenek, hiszen nem akar a munkáltató az ellenőrzéssel bajlódni. Olyan tartozásokat akarnak rajtuk behajtani, amelyek már nagyon sok évvel ezelőtt elévültek, ha próbálnak lépni az ügyben, akkor egy komplett káosz az, amin át kell magukat verekedni úgy, hogy a jogszabályi környezet is teljesen idegen, és az ügyvédek horribilis óradíjakkal dolgoznak. Olyan örökösödéssel kapcsolatos tények kerülnek eléjük, amiben a kezeik megkötve, sok esetben a nevükben írtak alá dokumentumokat, amiről nem is tudtak, vagy csak szimplán nem kaptak értesítést semmiről, miközben a család pontosan tisztában volt a címükkel. Mindezt rendezni sok esetben többszázezres illeték befizetésével lehet, de akkor az ügyvédi költségről nem is beszéltünk. Az állam valóban biztosít jogi képviseletet meghatározott körülmények megléte esetén, de ezek a körülmények azt követelik, hogy adott család konkrétan az éhhalál szélén álljon, és a kijelölt ügyvédek sem szívesen folynak bele az ügyekbe így, szeretnek csak a tanácsadásra hagyatkozva kifogásokat keresni az ügy teljes képviseletére.
Jellemzően a tengerentúlon nem a saját lakás a jellemző, hanem bérleményben élnek. Ennek az oka legfőképpen az, hogy az emberek kénytelenek mobilitásban gondolkodni a gazdasági hullámzás miatt. Sok esetben többezer kilométerrel kell távolabb költözni, ha az ember dolgozni akar. Természetesen ez nem mindig volt így, de az utóbbi időben mind a kormányok, mind az új törekvések arra ösztönözték/kényszerítettek a lakosságot, hogy ilyen módon éljen. A saját otthon megvétele évről-évre nehezedett, majd elért arra a pontra, hogy csak kevesek engedhetik meg maguknak. Akik még rendelkeznek önálló otthonnal, azoknak az ingatlanadókkal kell szembenézniük, vagy azzal, hogy kiöregedtek a nagyobb otthonokból, az egész család az ország különböző pontjain él, így az ingatlanárak emelkedése ösztönzőként hat az eladásuk melletti döntésre. Az építkezések stagnálása és a jellemzően a tömeges bevándorlás miatt egyre nagyobbá duzzadó népesség licitálásba kezdett a meglévő ingatlanokra, így mindenki csak próbál megoldást találni a lakhatásra. Ebből az alaphelyzetből hazatérve az itthoniak szinte elvárják, hogy „mit tudott felmutatni” az illető az évtizedekig tartó kint lét után, és amikor szembesülnek a valósággal, akkor „leírják” a családot, holott a teljes kép ennél sokkal-sokkal összetettebb.
Vállaljuk, hogy a problémát feltárjuk a kormánynak, hogy közösen keressünk megoldásokat, amelyek mindkét félnek megfelelnek. Nem privilegizált elbánást kérünk, hanem lehetőséget.
4. A VALÓSÁG BEMUTATÁSA
Magyarországon élni jó, mi láttuk a valóságot külföldön, és szeretnénk elmondani, hogy mi az, amitől a jelenlegi vezetés megóvja a magyarokat.
Vállaljuk a kinti lét mindennapjainak bemutatását, hogy megcáfoljuk azt, kint könnyebb az élet. Hiszen a valóság az, hogy ma már anyagilag sem feltétlenül, vagy mindenhol könnyebb. Elmeséljük az okokat, amiért a hazaköltözés mellett döntöttünk, de hozunk friss, és más nézőpontokat is, hogy még jobbá tehessük Magyarországot. Szeretnénk, hogy ti is megosszátok a tapasztalataitokat, hogy mesélhessetek, hogy valós, és ne újságírók által megfogalmazott képet kapjanak az itthoniak.
Podcasteket, közönségtalálkozókat, videókat osztunk meg. Tényekkel, jogszabályokkal, megtörtént eseményekről szóló hiteles cikkekkel és azok fordításával támasztjuk alá, amit elmesélünk.
5. SZÜLŐI CSOPORT LÉTREHOZÁSA
A KÖZOKTATÁSBAN ÉRINTETT DÖNTÉSEKBE BEVONT SZÜLŐI CSOPORT LÉTREHOZÁSA A GYEREKEK ÉS AZ OKTATÁS JÖVŐJÉÉRT
És egy, ami már távolabbi, mint a konkrétan hazatérőkhöz kapcsolódó lépés, de szívügyem, mert láttam, hogy mit művelt kint a liberalizmus a közoktatásban: Egy, szülőkből álló érdekvédelmi szövetség létrehozása, amelynek küldetése a kiváló, minőségorientált és választási lehetőségekre épülő oktatási rendszerért való kiállás, amely elismeri a szülők jogát ahhoz, hogy beleszóljanak gyermekeik iskolai oktatásába.
Hisszük, hogy a gyermek nevelése feletti hatalom jogosan illeti meg a gyermek szüleit (vagy törvényes gyámjait). Megerősítjük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikkének fontosságát, amely kimondja, hogy „A szülőknek előzetes joga van megválasztani a gyermekeiknek nyújtandó oktatás fajtáját”
Jelenleg a magyar közoktatásban gyermekeink jövője felett – a kormány és a szülők kihagyásával – a Pedagógus Szakszervezet akar dönteni, amely mögött komoly politikai és civil érdekcsoportok működnek. Mivel mi, szülők is látjuk a meglévő problémákat, szeretnénk a gyerekeink érdekeit képviselni a tárgyalások során, és nem rábízni olyan csoportokra, amelyek nem a gyerekek érdekeit képviselik, hanem ideológiai irányvonalakat. Mi nem csak szülők, de számos területen szakemberek is vagyunk, így képesek vagyunk teljes mértékben képviselni a gyermekeink érdekeit a közös tárgyalások során.
Látjuk, hogy olyan félretájékoztatás dömping áradt szét a köztudatban, amely olyan problémákat gerjeszt, ami csak arra irányul, hogy szétzilálja a megoldások lehetőségét is, és nem enged teret a felvetett kérdések alapos megvitatására, és a félreértések tisztázására.
Az iskolaválasztás egyedülálló lehetőségeket biztosít a tanulók számára, akik a megfelelő életkorban és szüleik engedélyével és támogatásával a tervezett karrierútjuk, értékeik és preferenciáik alapján hozhatnak oktatási döntéseket.
A szülők az oktatás minőségének mozgatórugói. Mivel a szülőket természetes és állandó kötelék fűzi saját gyermekeikhez, a szülőknek mindenki másnál (kivéve magukat a gyermekeket) nagyobb érdekük fűződik gyermekeik oktatásának minőségéhez. A szülők bevonása és a szülők választási lehetőségei továbbra is biztosítani fogják a kiválóságot és a minőséget az oktatásban.
A legtöbb szülő komoly megfontolás és a rendelkezésre álló lehetőségek előnyeinek és hátrányainak alapos elemzése alapján dönt gyermeke oktatásáról. A szülők mindenesetre jobban tudják, mi a gyermekük érdeke, mint a politikusok, bürokraták vagy érdekcsoportok.
A standardizált tesztek fontos eszközt jelentenek a szülők számára, hogy információt kapjanak gyermekeik fejlődéséről az iskolákban. Emellett értékes információkkal látja el az iskolákat, az iskolakörzeteket és az oktatási minisztériumot, amelyeket felhasználhatnak az oktatás minőségének javítására.
Célkitűzések:
- Együttműködni mind az Oktatási Hivatallal, mind a pedagógusokkal a meglévő problémák rendezésében
- Információk gyűjtése a nemzetközi tapasztalatokról, a nemzetközi finanszírozásokról, hogy ne csak azt halljuk, lássuk, hogy bezzeg itt, bezzeg ott, hanem pontos, és részletes képet kapjunk arról, ha valami jobban működik valahol, az miben nyilvánul meg, azaz a listák, amelyeket kapunk, miszerint ebben, és ebben az országban olyan kiváló az oktatás, azt mégis milyen paraméterek alapján mérték meg?
- Ha valahol több eszköz, forrás áll az iskolák, oktatás rendelkezésére, azt milyen módon, milyen forrásból finanszírozzák?
- Nem szeretnénk privilegizált csoportot az iskolai közösségeken belül, amelyeket jobban, és nagyobb figyelemmel kell megvédeni, és minden erre irányuló törekvést elutasítunk. Minden gyerek problémája egyformán fontos, és ugyanolyan figyelmet érdemel, amely figyelmet elsősorban a vele foglalkozó pedagógusok, szülők majd akkreditált, erre szakosodott képzésen résztvevő szakemberektől kell megkapnia.
- Nem szeretnénk általunk nem jóváhagyott civil csoportokat az oktatáshoz kapcsolódó bármely foglalkozáson, rendezvényen, összejövetelen látni, amelyek egyértelműen politikai, társadalmi ideológiákat képviselnek.
- Szeretnénk együttműködni az oktatási intézmények fenntartóival, jogvédőkkel a felmerülő kérdések, problémák megvitatásában.
Az osztályteremnek a tanulás, a tisztelet és a nyitott gondolkodás helyszínének kell lennie, nem pedig politikai célok megvalósítása színterének. A tanárok az egyik legfontosabb szerepet játszák a következő generáció formálásában, és a diákok megérdemlik, hogy elfogulatlan és külső befolyástól mentes oktatásban részesüljenek.
Gyerekeink azért járnak iskolába, hogy matematikát, történelmet, természettudományokat, olvasást és életvezetési készségeket tanuljanak, nem pedig azért, hogy a tanítóik személyes politikai meggyőződései befolyásolják őket. Minden szülőnek biztosnak kell lennie abban, hogy gyermeke osztályterme a tudás, a kritikus gondolkodás és a jövőre való felkészítésre összpontosít, nem pedig a politikára.
A kiváló tanárok a kíváncsiság, a tisztesség és az igazság ösztönzésével inspirálnak. Az osztálytermeknek biztonságosnak, semlegesnek és az oktatásra összpontosítottnak kell lenniük, ahelyett, hogy a megosztottság helyszínévé válnának.
Kezdésként egy országos hálózat kiépítésével lépünk, ahol a szülők jelezhetik, hogy mikor, melyik intézményben hogyan sértették meg a hatályos törvényeket.